Az amal­gám összetevői közül a leg­nagy­obb vitákat két­ség kívül a higany alka­lmazása vál­tot­ta és vált­ja ki nap­jainkban is. Egyes elméletek szerint a higany folyam­atosan oldódik a tömések­ből, így akár évekkel később is jelen­tkezhet­nek a higanymérgezés tünetei.

Az amal­gá­mot meg­je­lenése óta szá­mos kutató támad­ta, sokak szerint azon­ban, azó­ta sem készült még hoz­zá hason­lóan tartós anyag, mely különösen rágó­fo­gak esetében jelent hosszú távú megoldást a szu­vas fogak kezelésére.

Higany és ón ötvözetéből álló tömőanyagokat már az Óko­ri Kínában is használ­tak, majd 1818-tól kezdődően folyam­atos fejlesztések során 1896-ra alakult ki a leg­megfelelőbb kev­erési arány, melynek felfedezése dr. John Vladi­mar Black nevéhez fűződik.

Nap­jainkban a fogásza­ti amal­gám összetétele a Fogor­vos Világszövet­ség (FDI) leírása szerint a következő:

• 50 száza­lék folyékony higany
• 50 száza­lék fém­por, mely legalább 65% ezüstöt, legfel­jebb 29% ónt, legfel­jebb 6% rezet, legfel­jebb 2% cin­ket és legfel­jebb 3% higanyt tartalmaz.

Az amal­gám összetevői közül a leg­nagy­obb vitákat két­ség kívül a higany alka­lmazása vál­tot­ta és vált­ja ki nap­jainkban is. Egyes elméletek szerint a higany folyam­atosan oldódik a tömések­ből, így akár évekkel később is jelen­tkezhet­nek a higanymérgezés tünetei. Mások szerint vis­zont a higany csupán a tömés készítését követő percek­ben oldódik, az amal­gám megszilár­dulását követően sem­mi­lyen prob­lémát nem okoz.Az Amerikai Fogor­vosok Tár­sasá­ga (ADA) ez évi közleményében tel­jes mérték­ben biz­ton­sá­gos­nak nevezi az amal­gám tömések használatát. Ezzel meg­e­gyezik a Fogor­vosok Világszövet­sége (FDI) és az Egészségü­gyi Világsz­ervezet (WHO) 1997-ben kiadott állás­foglalása, mely szerint egyetlen vizs­gálat sem bizonyí­tot­ta egyértelműen az amal­gám káros voltát, eltek­intve a rit­ka esetek­től és a helyi allergiás reakcióktól.

-FS- (webbeteg.hu)