Kb. 10-szer annyi sót fogyasztunk, mint kéne! Ez pedig nagyon egészségtelen…
Az ókori rómaiaknál a só fizetőeszköz volt. Manapság is az, hiszen a kelleténél jóval több sót eszünk. Ezért az OEP a gyógyításért, az emberek pedig a gyógyszerekért fizetnek nem is keveset. A sót a népnyelvben még manapság is gyakran nevezik „fehér arany”-nak. Az biztos, hogy vannak, akiknek jól jövedelmez.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a felnőtteknek legfeljebb 2–3 g sót kellene fogyasztaniuk naponta. Mégis, a jelenlegi európai fogyasztás lényegesen magasabb: 8–12 g. Magyarországon is átlagosan több mint 10-szer nagyobb mennyiségű só kerül az emberek szervezetébe, mint amennyire szükségük van. Ez az jelenti, hogy évente 13–15 kiló sót eszünk, az évi 1,1 kiló helyett.
Ha kell, ha nem sózzuk az ételt, holott ha nem használnánk sót, akkor sem lenne semmi baj, hiszen egy szelet kenyérrel már a napi só mennyiséget megadtuk a szervezetünknek. Mégis sózunk, amolyan virtusból, mert ezt láttuk nagyapánktól, apánktól, akik meg sem kóstolták vasárnap ebédkor a húslevest, hanem azonnal a sótartóhoz nyúltak és jó megszórták. Megfigyelhető az éttermekben, hogy 10 emberből 8 ételkóstolás nélkül automatikusan nyúl a sótartóért és megszórja az ételt.
Mint közismert a sok só például magas vérnyomást, egyéb keringési problémákat okozhat. Az már kevésbé ismert, hogy ha túl sok sót fogyasztunk, az lerakódik a szövetek között, megköti a vizet, vagyis a több nátrium a víz visszatartásához vezethet. Ennek a víznek egy része a vérbe kerül és megnöveli a tömegét, amit az erekben kell forgatni. Ha a vérmennyiség nagyra nő és az erek nem tudnak tovább tágulni, a vérnyomás megemelkedik. A szöveteknél lerakódott só pedig a szervezet vizesedéséhez vezet. Jöhet a vízhajtó, a vérnyomáscsökkentő gyógyszer. Ugyanakkor az állandó magas vérnyomás keményen megdolgoztatja a szívet, hogy a többlet folyadékot is forgassa és fenntartsa a vérkeringést. Ráadásul a magas vérnyomás meggyengítheti az érfalakat. Ez a két dolog felgyorsíthatja a lerakódást az erekben. Mindnyájan tudjuk, hogy ez mihez vezethet: nagy eséllyel a szívinfarktushoz és a szélütéshez. Tehát a sok sóval egy ördögi kör alakul ki.
A só bevitel csökkentését célzó nemzeti kezdeményezések többsége viszonylag új keletű. Például az Egyesült Királyságban a só csökkentő programot 2003-ban indították el. Abban az időben az átlagos só bevitel 9,5 g volt naponta, 2008-ban viszont ez az érték 8,6 g‑ra esett vissza.
Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a sófogyasztás csökkentése időbe telik. Viszont úgy becsülik, hogy még a mérsékelt csökkentések is alapvetően kevesebb szív-érrendszeri eseményhez vezethetnek, és ily módon javítják a népesség egészségi állapotát.
Tehát nem az elrettentés a szándéka az Országos Alapellátási Intézet (OALI) és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) közösen indított akciójának, hanem a figyelem felhívás a sófogyasztás visszaszorítására. Első lépésként arra kérjük az éttermeket, hogy az asztalokról szedjék le a sótartót, hiszen a séfek pontosan tudják, hogy a jó étel elkészítéséhez mennyi sót és fűszert kell használniuk.
Tehát akciónk jelszava:
Bízzunk meg a Séfben!
Természetesen, ha a vendég mégis igényli a sót, akkor a pincér odaviszi, de úgy gondoljuk, hogyha nincs szem előtt a sótartó, akkor a „sószóró automatizmus” kevésbé jön elő.
A kezdeményezéstől nem várjuk azt, hogy rohamosan visszaszorul a sófogyasztás, de egy kezdeti apró lépésnek tekintjük, hiszen számos olyan elképzelés van a tarsolyunkban, amellyel úgy gondoljuk az MNGSZ és az OALI, ha apránként is, de tud tenni a kevesebb sófogyasztásért. A megoldást a só mennyiség fokozatos csökkentésében látjuk. Tény, hogy hozzá szoktunk bizonyos fokú sós ízhez, és hajlamosak vagyunk unalmasnak találni az ételt, ha a sótartalma drasztikusan lecsökken. Azonban, ha az étel sótartalmát kis lépésekben csökkentik, nem észleljük a különbséget, és fokozatosan hozzászokunk a kevésbé sós ízhez. Felmérések szerint 20–25%-os só csökkentés nem okoz komoly ízbeli problémákat. Ez pedig jelentős javulást hozhat az emberek egészségi állapotában és a gyógyszerfogyasztás is számottevően lecsökkenthető.
Az első lépés tehát, hogy a vendéglők asztaláról kerüljenek le a sótartók, de további lépéseket is tervezzünk. Ilyen például, hogy a séfeknek régiós továbbképzéseket tartunk a sófogyasztás visszaszorításáról: némileg kevesebb só kerüljön az ételekbe, vagy milyen fűszerrel helyettesíthetik a sót. Az MNGSZ már elindított több akciót az egészséges táplálkozás érdekében. Így Békés megyében az iskolai étkeztetés korszerűsítésében. Ehhez szeretne az OALI csatlakozni. A háziorvosok ugyanis kapcsolatban vannak az óvodák, iskolák konyháival, így szakácsokkal is, akikre hatással lehetnek a helyes sófogyasztás, illetve az egészségesebb táplálkozás kialakításáért, ami nem kerül semmivel se többe, mint a jelenlegi élelmezés.
A SÓSTOP kezdeményezésről folyamatosan lehet majd olvasni újabb információkat az OALI honlapján: www.oali.hu valamint az MNGSZ honlapján: www.mngsz.hu