Sóstop

Közzétve a(z) az Óbor-kör ajánlja... kategóriában. 2011. február 13.

Kb. 10-szer annyi sót fogyasz­tunk, mint kéne! Ez pedig nagy­on egészségte­len…
Az óko­ri róma­iaknál a só fizetőeszköz volt. Man­ap­ság is az, hiszen a kel­leténél jóval több sót eszünk. Ezért az OEP a gyó­gyításért, az emberek pedig a gyó­gysz­erekért fizetnek nem is keveset. A sót a nép­nyelvben még man­ap­ság is gyakran nevezik „fehér arany”-nak. Az biz­tos, hogy van­nak, akiknek jól jövedelmez.

Az Egészségü­gyi Világsz­ervezet (WHO) aján­lása szerint a fel­nőt­teknek legfel­jebb 2–3 g sót kel­lene fogyasz­ta­niuk napon­ta. Mégis, a jelen­le­gi euró­pai fogyasztás lényege­sen mag­a­sabb: 8–12 g. Mag­yarorszá­gon is átlagosan több mint 10-szer nagy­obb men­ny­iségű só kerül az emberek szervezetébe, mint amen­nyire szük­ségük van. Ez az jelen­ti, hogy évente 13–15 kiló sót eszünk, az évi 1,1 kiló helyett.

Ha kell, ha nem sóz­zuk az ételt, holott ha nem használ­nánk sót, akkor sem lenne sem­mi baj, hiszen egy szelet kenyér­rel már a napi só men­ny­iséget megad­tuk a szervezetünknek. Mégis sózunk, amolyan vir­tus­ból, mert ezt lát­tuk nagyapánk­tól, apánk­tól, akik meg sem kós­tolták vasár­nap ebéd­kor a húslevest, hanem azon­nal a sótartóhoz nyúl­tak és jó megszórták. Meg­fi­gyel­hető az étter­mek­ben, hogy 10 ember­ből 8 ételkós­tolás nélkül automatiku­san nyúl a sótartóért és megszór­ja az ételt.

Mint közis­mert a sok só például mag­as vérny­omást, egyéb ker­ingési prob­lémákat okozhat. Az már kevés­bé ismert, hogy ha túl sok sót fogyasz­tunk, az ler­akódik a szövetek között, megköti a vizet, vagyis a több nátri­um a víz vis­szatartásához veze­thet. Ennek a víznek egy része a vérbe kerül és meg­növeli a tömegét, amit az erek­ben kell for­gat­ni. Ha a vér­men­ny­iség nagy­ra nő és az erek nem tudnak tovább tágul­ni, a vérny­omás megemelkedik. A szöveteknél ler­akó­dott só pedig a szervezet vizesedéséhez vezet. Jöhet a vízha­jtó, a vérny­omásc­sökken­tő gyó­gysz­er. Ugyanakkor az állandó mag­as vérny­omás keményen meg­dol­go­z­tat­ja a szívet, hogy a töb­blet folyadékot is for­gas­sa és fen­ntart­sa a vérk­er­ingést. Ráadá­sul a mag­as vérny­omás meg­gyengí­theti az érfalakat. Ez a két dolog fel­gy­orsíthat­ja a ler­akódást az erek­ben. Mind­nyá­jan tudjuk, hogy ez mihez veze­thet: nagy esél­lyel a szív­in­fark­tushoz és a szélütéshez. Tehát a sok sóval egy ördö­gi kör alakul ki.

A só bevi­tel csökken­tését célzó nemzeti kezdeményezések több­sége vis­zony­lag új keletű. Például az Egyesült Királyság­ban a só csökken­tő pro­gramot 2003-ban indí­tot­ták el. Abban az időben az átla­gos só bevi­tel 9,5 g volt napon­ta, 2008-ban vis­zont ez az érték 8,6 g-ra esett vis­sza.

Ezek az ered­mények azt mutatják, hogy a sóf­o­gyasztás csökken­tése időbe telik. Vis­zont úgy bec­sü­lik, hogy még a mérsékelt csökken­tések is alapvetően kevesebb szív-érrend­sz­eri esemény­hez veze­thet­nek, és ily módon javítják a népesség egészsé­gi állapotát.

Tehát nem az elret­ten­tés a szándé­ka az Orszá­gos Alapel­látási Intézet (OALI) és a Mag­yar Nemzeti Gasztronómi­ai Szövet­ség (MNGSZ) közösen indí­tott akciójá­nak, hanem a figyelem fel­hívás a sóf­o­gyasztás vis­sza­s­zorítására. Első lépésként arra kér­jük az étter­meket, hogy az asz­talokról szed­jék le a sótartót, hiszen a séfek pon­tosan tudják, hogy a jó étel elkészítéséhez men­nyi sót és fűsz­ert kell használ­niuk.

Tehát akciónk jel­sza­va:

Bíz­zunk meg a Séf­ben!

Ter­mészete­sen, ha a vendég mégis igényli a sót, akkor a pincér odaviszi, de úgy gon­do­ljuk, hogy­ha nincs szem előtt a sótartó, akkor a „sószóró autom­a­tiz­mus” kevés­bé jön elő.

A kezdeményezéstől nem vár­juk azt, hogy rohamosan vis­sza­s­zorul a sóf­o­gyasztás, de egy kezde­ti apró lépés­nek tek­in­tjük, hiszen szá­mos olyan elképzelés van a tar­solyunkban, amel­lyel úgy gon­do­ljuk az MNGSZ és az OALI, ha apránként is, de tud ten­ni a kevesebb sóf­o­gyasztásért. A megoldást a só men­ny­iség fokozatos csökken­tésében látjuk. Tény, hogy hoz­zá szok­tunk bizonyos fokú sós ízhez, és hajlam­osak vagyunk unal­mas­nak talál­ni az ételt, ha a sótar­tal­ma drasztiku­san lec­sökken. Azon­ban, ha az étel sótar­talmát kis lépések­ben csökken­tik, nem észleljük a különb­séget, és fokozatosan hoz­zás­zokunk a kevés­bé sós ízhez. Felmérések szerint 20–25%-os só csökken­tés nem okoz komoly ízbe­li prob­lémákat. Ez pedig jelen­tős javulást hozhat az emberek egészsé­gi állapotában és a gyó­gysz­er­f­o­gyasztás is szá­mot­tevően lec­sökken­thető.

Az első lépés tehát, hogy a vendéglők asz­taláról kerül­jenek le a sótartók, de továb­bi lépéseket is ter­vez­zünk. Ilyen például, hogy a séfeknek régiós továb­bképzéseket tar­tunk a sóf­o­gyasztás vis­sza­s­zorításáról: némi­leg kevesebb só kerüljön az ételekbe, vagy milyen fűsz­er­rel helyettesí­thetik a sót. Az MNGSZ már elindí­tott több akciót az egészséges táplálkozás érdekében. Így Békés megyében az isko­lai étkeztetés korsz­erűsítésében. Ehhez szeretne az OALI csat­lakozni. A házior­vosok ugya­nis kapc­so­lat­ban van­nak az óvodák, iskolák kony­hái­val, így sza­kác­sokkal is, akikre hatás­sal lehet­nek a helyes sóf­o­gyasztás, illetve az egészsége­sebb táplálkozás kialakításáért, ami nem kerül sem­miv­el se többe, mint a jelen­le­gi élelmezés.

A SÓSTOP kezdeményezés­ről folyam­atosan lehet majd olvas­ni újabb infor­má­ciókat az OALI hon­lapján: www.oali.hu valamint az MNGSZ hon­lapján: www.mngsz.hu