Sóstop

Kb. 10-szer annyi sót fogyasztunk, mint kéne! Ez pedig nagyon egészségtelen… Az ókori rómaiaknál a só fizetőeszköz volt. Manapság is az, hiszen a kelleténél jóval több sót eszünk. Ezért az OEP a gyógyításért, az emberek pedig a gyógyszerekért fizetnek nem is keveset. A sót a népnyelvben még manapság is gyakran nevezik „fehér arany"-nak. Az biztos, hogy vannak, akiknek jól jövedelmez. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a felnőtteknek legfeljebb 2-3 g sót kellene fogyasztaniuk naponta. Mégis, a jelenlegi európai fogyasztás lényegesen magasabb: 8-12 g. Magyarországon is átlagosan több mint 10-szer nagyobb mennyiségű só kerül az emberek szervezetébe, mint amennyire szükségük van. Ez az jelenti, hogy évente 13-15 kiló sót eszünk, az évi 1,1 kiló helyett. Ha kell, ha nem sózzuk az ételt, holott ha nem használnánk sót, akkor sem lenne semmi baj, hiszen egy szelet kenyérrel már a napi só mennyiséget megadtuk a szervezetünknek. Mégis sózunk, amolyan virtusból, mert ezt láttuk nagyapánktól, apánktól, akik meg sem kóstolták vasárnap ebédkor a húslevest, hanem azonnal a sótartóhoz nyúltak és jó megszórták. Megfigyelhető az éttermekben, hogy 10 emberből 8 ételkóstolás nélkül automatikusan nyúl a sótartóért és megszórja az ételt. Mint közismert a sok só például magas vérnyomást, egyéb keringési problémákat okozhat. Az már kevésbé ismert, hogy ha túl sok sót fogyasztunk, az lerakódik a szövetek között, megköti a vizet, vagyis a több nátrium a víz visszatartásához vezethet. Ennek a víznek egy része a vérbe kerül és megnöveli a tömegét, amit az erekben kell forgatni. Ha a vérmennyiség nagyra nő és az erek nem tudnak tovább tágulni, a vérnyomás megemelkedik. A szöveteknél lerakódott só pedig a szervezet vizesedéséhez vezet. Jöhet a vízhajtó, a vérnyomáscsökkentő gyógyszer. Ugyanakkor az állandó magas vérnyomás keményen megdolgoztatja a szívet, hogy a többlet folyadékot is forgassa és fenntartsa a vérkeringést. Ráadásul a magas vérnyomás meggyengítheti az érfalakat. Ez a két dolog felgyorsíthatja a lerakódást az erekben. Mindnyájan tudjuk, hogy ez mihez vezethet: nagy eséllyel a szívinfarktushoz és a szélütéshez. Tehát a sok sóval egy ördögi kör alakul ki. A só bevitel csökkentését célzó nemzeti kezdeményezések többsége viszonylag új keletű. Például az Egyesült Királyságban a só csökkentő programot 2003-ban indították el. Abban az időben az átlagos só bevitel 9,5 g volt naponta, 2008-ban viszont ez az érték 8,6 g-ra esett vissza. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a sófogyasztás csökkentése időbe telik. Viszont úgy becsülik, hogy még a mérsékelt csökkentések is alapvetően kevesebb szív-érrendszeri eseményhez vezethetnek, és ily módon javítják a népesség egészségi állapotát. Tehát nem az elrettentés a szándéka az Országos Alapellátási Intézet (OALI) és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) közösen indított akciójának, hanem a figyelem felhívás a sófogyasztás visszaszorítására. Első lépésként arra kérjük az éttermeket, hogy az asztalokról szedjék le a sótartót, hiszen a séfek pontosan tudják, hogy a jó étel elkészítéséhez mennyi sót és fűszert kell használniuk. Tehát akciónk jelszava: Bízzunk meg a Séfben! Természetesen, ha a vendég mégis igényli a sót, akkor a pincér odaviszi, de úgy gondoljuk, hogyha nincs szem előtt a sótartó, akkor a „sószóró automatizmus” kevésbé jön elő. A kezdeményezéstől nem várjuk azt, hogy rohamosan visszaszorul a sófogyasztás, de egy kezdeti apró lépésnek tekintjük, hiszen számos olyan elképzelés van a tarsolyunkban, amellyel úgy gondoljuk az MNGSZ és az OALI, ha apránként is, de tud tenni a kevesebb sófogyasztásért. A megoldást a só mennyiség fokozatos csökkentésében látjuk. Tény, hogy hozzá szoktunk bizonyos fokú sós ízhez, és hajlamosak vagyunk unalmasnak találni az ételt, ha a sótartalma drasztikusan lecsökken. Azonban, ha az étel sótartalmát kis lépésekben csökkentik, nem észleljük a különbséget, és fokozatosan hozzászokunk a kevésbé sós ízhez. Felmérések szerint 20-25%-os só csökkentés nem okoz komoly ízbeli problémákat. Ez pedig jelentős javulást hozhat az emberek egészségi állapotában és a gyógyszerfogyasztás is számottevően lecsökkenthető. Az első lépés tehát, hogy a vendéglők asztaláról kerüljenek le a sótartók, de további lépéseket is tervezzünk. Ilyen például, hogy a séfeknek régiós továbbképzéseket tartunk a sófogyasztás visszaszorításáról: némileg kevesebb só kerüljön az ételekbe, vagy milyen fűszerrel helyettesíthetik a sót. Az MNGSZ már elindított több akciót az egészséges táplálkozás érdekében. Így Békés megyében az iskolai étkeztetés korszerűsítésében. Ehhez szeretne az OALI csatlakozni. A háziorvosok ugyanis kapcsolatban vannak az óvodák, iskolák konyháival, így szakácsokkal is, akikre hatással lehetnek a helyes sófogyasztás, illetve az egészségesebb táplálkozás kialakításáért, ami nem kerül semmivel se többe, mint a jelenlegi élelmezés. A SÓSTOP kezdeményezésről folyamatosan lehet majd olvasni újabb információkat az OALI honlapján: www.oali.hu valamint az MNGSZ honlapján: www.mngsz.hu